És akkor mesélek egy kicsit arról, milyen hátat fordítani valaminek. Valaminek, ami mellett elköteleződsz. És ami az életformád volt addig, de annak annyi.
Akármit csinálsz, egy idő után belefásulsz. Főleg, ha annyi kitartásod van, mint amennyi nekem… 3,5 év. Na, ez hosszú idő.
Biztos voltak benne szép emlékek, de a végére mind megfakult és köddé vált. Ami maradt helyette, az érzés, hogy elpocsékoltam éveket. A semmire. Amikor először megláttam, egyből beleszerettem. Olyan volt mint egy villámcsapás: csak nézegettem az embereket, akik ugyanabba a középbe jártak, ahová én. És egyszer csak bamm, megláttam az arcát, és tudtam, hogy Ő kell nekem. Nem végzek itt addig, amíg össze nem jövünk.
És eleinte csak flegmán levelezett velem. Nem tudta, mit érzek, én pedig nem mertem elmondani neki. Ki merné? Mindenki fél az elutasítástól. De aztán jóbarátok lettünk. Még mindig éreztem azt a szerelmet, amit az elején, de már halványodott. Amikor már annyira megosztottam vele mindent, hogy már a bátyám is lehetett volna, akkor már semmi szerelem nem volt bennem. Ezért volt az, hogy elkezdtem mások felé is kacsintgatni. És amikor találtam valami mást, akkor felfordult az életem: 1 hónapot töltöttem azzal, aki megérdemelt volna többet is. Végül szétváltak útjaink, mert úgy gondoltam, lehet valami az elsőből.
Hát, lett is. Borzasztóan sokat veszekedtünk. Annyira, hogy a végén ő már csak egy papucs lett. Én tettem azzá, de én vagyok az, aki nem bírja elviselni az ilyen embereket. Mert nekem szükségem van arra, hogy néha megmondják, mit tegyek. Hogy rendre igazítsanak. De ő ezt nem tette. És míg egyszer volt szerelem, egyszer “csak” szeretet, addig a lelkesedésem egyre hanyatlott. Olyannyira, hogy az utolsó fél év az már csak szenvedés volt. És aztán nem bírtam tovább, azt mondtam: “Én nem vagyok veled boldog.”
És ezután kiderül, hogy ő már rég más után futott? Igen. És erre az emberre áldoztam az időm? Igen. Én, balga. Szóval, hogy tudok eltűnni? Másik város. Igen, ez egy lehetséges ötlet. Másik e-mail cím. Az is kell. Másik telefonszám. Hát, ez csak természetes. Mindenből másik.
És így lett fekete, göndör hajam. És így lett fekete szemem, amiben azóta sincs soha igazi öröm. És így lettem teljesen más ember. Azóta mindenki szeret, akivel találkozok, mert mindenkinek azt mutattam, hogy velem minden OK, köszönöm, én jól vagyok,
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: